, (ellen-áll) ösz. önh. 1) Szembeszáll, daczol, nekiszegűl. Ellenállani az ellenségnek, a felsőbb rendeleteknek. Ellenállani a rohanó szélnek. 2) Valami ellen óvja, védi magát, tartózkodik tőle, eltűri. Ellenállani a kísértetnek, a vesztegetésnek. Ellenállani a viszontagságnak. Ellenállani a hidegnek, melegnek. l.ELLENTÁLL. V. ö. ELLEN, (2) és ÁLL.