, (el-kap) ösz. áth. 1) Valami futót, repülőt, levegőben szállót, kezével, körmével, szájával stb. elfog. Elkapja a macska az egeret, az agár a nyulat. Elkapja, mint eb a legyet. (Km.) Elkapja a labdát. 2) Elvész. A kutya elkapja a macskától a konczot. 3) Valamely bajba, betegségbe esik. Elkupni a náthát. Elkapni a koszt. Elkapni a rühet, himlőt. 4) Elragad. Elkapták a lovak a kocsit. Átv. ért. elkapta a sok dicséret, azaz kényessé tette. Ez értelemben önhatólag is használtatik. Már igen elkapott, azaz dicsérgetés vagy engedékenység által elkényesedett.