, (el-ismer) ösz. áth. 1) Valamit saját meggyőződéseűl elvállal, nyilvánít, nem tagad. Elismeri hibáját. Elismeri gyöngeségét. 2) Némelyek hibásan használják félreismer, másnak ismer helyett, alkalmasint a német verkennen után; de a magyarban el igekötőnek félre jelentése nincsen. 3) Valaminek vagy valamilyennek tart. Elismerlek barátomnak. Én nem ismerlek el uramnak. V. ö. ISMER.