, (el-hord) ösz. áth. 1) Több tárgyat egymás után elvisz. A baromfiakat piaczra elhordani. A kánya elhordja a csibéket. A gabonát szekereken és hajókon hordották el. Elhordta az irháját, azaz, elkotródott. (Km). 2) Átv. ért. elseper, elsodor, elfú. Elhordta a szél a tollat. A víz elhordotta a lekaszált füvet. Hordjon el a fergeteg. 3) Visszaható névmással eltakarodik, ellódúl. Elhordotta magát. Hord el innen magadat. 4) Valamely lőszer lövésének távolságát is fejezik ki általa, pl. Az ágyu messzebb elhord mint a puska. V. ö. HORD.