, (el-hull) ösz. önh. Általán: hullva leesik. Elhullanak a kenyérmorzsák. Elhullanak a könyűk. Elhúll a haja. Elhullanak a fogai. V. ö. HULL. Különösen 1) a növénynek levelei, gyümölcsei, magvai, száraiktól elszakadva leesnek. Elhúllnak a falevelek, a férges vagy elérett gyümölcsök. Elhúll a gabona szeme. 2) Mondatik emberekről és barmokról, midőn dögvészben múlnak ki. Az epemirigyben igen sokan elhullottak. Minden szarvasmarhánk elhullott.