, (el-hitet) ösz. ath. 1) Valakit meggyőző okok által reá bír, hogy higyen. Végre elhitette vele az orvos, hogy a borivás árt neki. 2) Ámítás, álokok által eszközli, hogy higyenek neki. Holmi babonák által elhitetni az együgyü buta népet. Engem ugyan el nem hitetsz.