, (ellen-szenv) ösz. fn. Természeti idegenkedés valamely tárgytól, vagy személytől, a nélkül, hogy valódi okát tudnók adni. Nagy ellenszenv. Titkos ellenszenv. Ellenszenvvel viseltetni valaki iránt. Valakit ellenszenvből nem türni. Ellenszenvből utálni, kerülni valakit.