, (el-bízik) ösz. k. Rendszerént visszaható névmást és pedig tárgyesetben kiván maga mellé: elbízom magamat, elbízod magadat, elbízza magát stb. azaz: tulságosan bizom magamban, bizol magadban stb. Elbizza magát erejében, tudományában, eszében. V. ö. EL és BÍZIK.