, (elő-fog) ösz. áth. 1) Általán, kocsiba, szekérbe, azaz kocsi vagy szekér elébe lovakat, vagy más vonó állatokat fog. 2) Különösen, más kocsija eleibe fogja lovait. 3) Elévesz, elékap. Ha előfogom a korbácsot, jaj neked. Ez utolsó értelemben jobban: eléfog. V. ö. FOG, áth.