vagy DÚCZ, fn. tt. dúcz-ot. 1) Valamely zömök, tömör test. pl. vastag ék, vagy fa darab, melyet támaszul, erősítésül használnak. Dúczot vetni a gerenda alá. 2) Kenyér púpja, gyürkéje, kidudorodása. 3) Boncztanban, több ideg egyesülése, melyek vöröses csomót képeznek. (Ganglion). 4) Galambház, másképen: búg.
Közelebbi gyöke dú; egyébiránt rokonok vele a magyar dúz, a német Stutz, Stütze, dicht, dick, svéd stuts, tiock, szanszkrit daihas, latin densus, hellen δασυς, perzsa dusah. (Knoten an einem Baum) stb.