, DUGUL, (dug-úl) önh. m. dugúl-t. Általán, mondatik minden hézagról, üregről, lyukról, mely betömődik, bezáródik, valamivel megtelik. Dugúl a sokáig nem tisztogatott pipaszár. Dugulnak a vízcsők, midőn iszap rakodik beléjök. Bedugúl. Különösen: dugulnak a belek, midőn azokban a bélsár megtömődik, s ez által az ürülés akadályoztatik.