, DRÁGALATOS, (drága-al-at-os) mn. tt. drágalátos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Különös belső becscsel biró, a maga nemében igen drága. "Szent királyok közt drágalátos gyöngy. Szent Lászlóról szóló régi ének. Ezen szóban a második megnyujtott á a hangarány kedvéért helyét változtatta, s a harmadik tagra ment által, mert törzse drágál, s ebből lett drágálás, drágálat, s innen: drágálatos, az eredeti alak.