, (köznépiesen: darága, derága) mn. tt. drágát. 1) Általán becses, nagy becsü, akár ritkasága, akár jeles, derék tulajdonai, akár nagy haszna miatt, vagy egyéni tekintetben. Drága idő. Nincs drágább az időnél. Km. Legdrágább az, mit könyörgéssel kell megnyerni. Km. Drága dolog. Jó bor, szép feleség, csendes lelkiesméret, drága dolog a világon. Km. Drága kincs a jó hír. Km. Drága madár, vétetik gúnyos értelemben is, mint: jó madár.
"Elmehetsz drága madár,
Nekem nem kell csapodár.
Népdal.
2) Minek nagy ára van, miért sokat kell fizetni, adni. Drága ruhák, gyöngyök. Drága áruk, portékák. Drága szállás. Drága ételek, italok. Drága lett a kenyér, a hús, a zsír. Drága pénzen venni valamit. Drágára verni valamit. "Mert drágára veré, koponyáját érte bevágtam. Vörösmarty. 3) Kedves, igen szeretett. Drága anyám. Drága gyermekem. Cselédem, madaram, te lelkem drágája. Édes szivem, drága kincs. Népdal. Drága hazám. Oh én édes drágám.
Egyeznek vele a szláv drági, drahi, továbbá a német: theuer, angol dear, hollandi dier, duer stb. Magyarból elemezve hasonló derék (derága) vagy darék szóhoz, mely a maga nemében szintén valami kitünőt, becsest jelent. V. ö. DERÉK. Eléjön már 1216-ban a Váradi Regestrumban 331. §. mint nőnév: "Duas pedisequas eius scilicet Mariam et Daragam.