, (dő-zs vagy dő-s vagy dő-ös) elvont vagy elavult törzsöke dőzsöl igének, mely több öszvetett szóban fölújítva használtatik. Jelentése: széles kedvüek, dorbézolók, dobzódók töltekező eszem-iszoma. Rokona dus, mint a duskálkodik törzse. Minélfogva szoros értelemben am. dúsan, nagy mértékben űzött lakmározás, mely rendesen dobzódássá fajúl. Figyelmet érdemel a német zechen (cseh nyelven cechuje, ich zeche), melyet Adelung is nem a Zeche szótól származtat, hanem azt mondja, hogy az minden valószinüséggel a ziehen szó intensivuma.