, (dör-öm-b-öl) önh. m. dörömböl-t. Folytonos, tompa, erős hangon szól, mely a dör hanghoz leginkább hasonlít, pl. dörömbölnek az átrobogó szekerek alatt a hidpallók, vagy a szekereken hánykodó üres hordók, kádak. Dörömbölni a kapun, ajtón. Átvitetik cselekvő értelemben azon személyekre, vagy tárgyakra is, melyek ily hangot okoznak. Dörömbölnek a szekerek, a lovagok, midőn a pallókon mennek. Dörömbölnek a kádárok, midőn dongákat vernek.