, (dör-ög) önh. m. dörög-tem vagy dörgött-em, dörög-tél vagy dörgött-él, dörgött, htn. ~ni vagy dörgeni. Többszörös dör hangot ad. Mondatik leginkább az égről. Az ég dörög v. mennydörög v. csak dörög. Továbbá az ágyuzásról. Dörögnek az álgyúk. Némely öszvetételekben áthatólag is használják. Ledörögni valakit. Körüldörögje bár ezer halál. Kisfaludy K.