, (dör-g-öl) áth. m. dörgöl-t. 1) Egyik testnek felszinét a másiknak felszinéhez nyomja, s föl-alá vagy ide-oda húzgálja. Kezeit vagy homlokát dörgölni. Szemeit dörgölni. A disznó fához, karóhoz dörgöli a hátát, oldalát. Ledörgölni a falról a meszet. Feldörgölni a festéket az arczra. Eldörgölni a sarat a pallón. Megdörgölni a csömörös ember hátát. 2) Orvosi ért. ruhadarabokkal, posztóval, flanéllal nyomkodja a testnek valamely részét, hogy az által a vér mozgásba jőjön. (Frotter). 3) Aljas beszédben: ver, ütöget. Ördög dörgöljön meg.
Rokonok a latin tero, tergo. l. DÖR.