, DÖRDÜL, (dör-d-űl) önh. m. dördűl-t. Dör hangra fakad, egyes dör hangot ad. Dördül, vagy megdördül a villámos ég. Nagyot dördűlt. Dördülnek az álgyúk. Átv. ért. mondatik az igen erősen kitörő emberi szóról, mely parancsolólag, vagy fenyegetőleg hangzik.