, v. DÖRR, hangutánzó elvont gyök, jelent 1) erős, rázkódtató v. reszkettető hangot, milyen tulajdonkép a villámokkal terhelt felhőké. Innen származnak: dörög, dörren, dördül, dörget, stb. 2) Jelent gyöngébb reszketeg hangot is e szókban: dörgöl, dörzsöl, dörmög, stb. Rokonokul tekinthetők az első jelentésbeli származékokkal a latin: tonitru, német Donner (am. dörren), svéd, dán dunder s több számtalanok; az utóbbi jelentésbeliekkel a latin tergo, tremo, szanszkrit dhrákh (dörgöl), dram (rázkódtat) hellen τειρω, magyar súr stb.