, (dön-t, v. dö-int) áth. m. dönt-ött, par. ~s, htn. ~ni, vagy ~eni. 1) Valamely álló vagy súlyegyenes mozgásban haladó testet roskadásra, esésre, fordulásra kényszerít, vagyis eszközli, véghezviszi, hogy dőljön, ledőljön, kidőljön, stb. Fákat dönteni. Házat dönteni, ledönteni. Szekeret feldönteni. 2) Önt, ömleszt, folyat. Kidönteni a vizet, bort, levest. Esik az eső, mintha döntenék. 3) A szőlőmíveseknél, am. agg szőlőtőt a végett ásott gödörbe lehajt, hogy annak fiatal vesszőiből új tövek növekedjenek. A Hegyalján, és több más vidéken: homlít. 4) Határoz, elhatároz, valaminek végleges érvényt szerez. Eldönteni a pert, am. benne végitéletet hozni. Ütközetben eldönteni az ellenségeskedést. Ezen érvek, okok, okmányok döntenek. Máskép: döjt.
Rokonnak látszik vele a török döjmek (ütni), dökmek (döjteni), s talán a latin domo, hellen δαμαω, δαμαζω; is stb.