, (dő-l-t-) mn. tt. dőlt-et. 1) Általán, am. súlyegyen vesztése miatt leomlott, roskadt. Dőlt ház, dőlt fa. A dőlt fának fejét a gyermek is ránczigálja. (Km). Dőlt gabona. Dőlt gabona nem csinál éhséget. (Km). 2) A könyvnyomtatóknál nem függirányban álló, hanem előre hajlott, máskép fekvő (betü). Dőlt betükkel nyomtatni az idézett szókat, mondatokat.