, (dő-l-ed) önh. m. dőled-tem, ~tél, ~t vagy ~ětt. Rendes terjedelmén túl kinyomódik, szétterjed. Dőled a felfútt mell, a pihegő kebel. Dőled a levegővel töltött hólyag, duda. Kidőlednek a szemek, midőn valamely tárgyra mereven néznek. Dőled a felülről nyomott baglya oldala. Dőlednek a nagy falatokkal megtölt pofák. Dőled a kelő kovász, vagy a kenyér oldala, midőn felhasítva vetik a kemenczébe. Dőled az ételekkel megtömött has stb. Tájszokásilag dűled, dülled, düllyed.