, (dö-ít) áth. m. döít-ětt, htn. ~eni vagy ~ni, par. ~s. Régi, s már kiavult eredeti mása a most divatozó döjt vagy dönt igének, mint: fu-ít fujt, gyu-ít gyujt stb. A régieknél szokott igekötős alakokban is eléfordúl, mint: eldöít, földőít stb., l. DÖNT.