, (dög-öl-ik) k. m. dögl-ött, htn. ~eni, par. dögölj. 1) Mondatik általán az oktalan állatokról, midőn nyavalya, éhség, nagy teher, vagy más testi megromlás miatt kiadják párájokat. Vértályogban, százrétü paczal megromlásában döglik a szarvasmarha. Iszapos legelőtől döglik a juh. Pípnyavalyában döglenek a baromfiak. Szépen döglik a marha, olcsó lesz a bőr. (Km.) 2) Átv. és megvető értelemben mondatik emberről, midőn tunyán vagy részegen hever, nyavalyog, betegeskedik, időn kivül aluszik. Ne dögölj olyan sokat. 3) Szinte megvetésből, annyi mint hal, meghal. Bár csak megdöglenél vagy dögölnél! Dögölj meg! Összetételei: beledöglik, eldöglik, megdöglik, kidöglik. A kecske is akkor rugoldoz leginkább, mikor meg akar dögleni. (Km.)