, (dö-g, l. DÖ) fn. tt. dög-öt. 1) Holt test, elhullott állatnak teste. Emberről csak megvetőleg és aljas beszédben használtatik. Kihúzni a dögöt a gyepre. Dögöt enni. Dögre járni. Ahol dög van, oda gyűlnek a sasok. Km. Büdös, mint a dög. (Km). Megszagolni a dögöt. 2) Ragadós nyavalya. Marhadög, bujadög. Dög járja, emészti a barmokat. Dúl, pusztít a dög. Dög esett a juhokba. Dög verje meg. 3) Nyavalygó beteg, kire biztosan halál vár. 4) Vén, rosz, gebe ló. Rosz dög, sovány dög. Megvető értelemben mondatik emberről is. Vén dög. 5) Aljas beszédben: kelletlen bőség. Döge van a dinnyének, halnak.
Eléfordúl a szláv nyelvekben is: dech (dög), dechnut (dögleni). Rokon doh szóval is.