, (doh-os) mn. tt. dohos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Amit a doh meglepett; fülledt, pl. dohos gabona, dohos liszt, dohos száj, dohos ruha. Megszeleli, mint vajkai asszony a dohos lisztet. (Km). Az ő szájok büdös, dohos, miképen az megnyilt koporsó. Az ilyetén rágalmazó ebek szája nem csak dohos, de még igen ártandó is. (Góry-codex).