, (döcz-ög-ő-s) mn. tt. döczögős-t vagy ~et, tb. ~ek. 1) Útról mondatik, mely likacsos, göröngyös, kátyolos, köves, és ennélfogva döczög a kocsi, szekér rajta. 2) Hibásan szerkezett hintóról, szekérről stb., mely rázza a bennülőket. 3) Járásról, mely ide-oda ringadoz. 4) Átv. ért. döczögős beszéd, irásmód, azaz nehézkés, nem folyékony, akadozó.