, (döcz-ven-t vagy döczcz-en-t) áth. m. döczczent-ětt, htn. ~ni vagy ~eni, par. ~s. Mozgásban, menésben levő testet elébe vetett akadály által egyenes állásából kiveszen s megráz, pl. a gödör, árok vagy kerék alá vetődött kő megdöczczenti a szekeret. A döczczenő kocsi megdöczczenti a benne ülőt is.