, (döb-ü-en vagy döbb-en) önh. m. döbben-t. Tulajdonkép a szívről mondatik, midőn hirtelen ijedés miatt rendkivüli mozgásba jő. Átv. ért. hirtelen megijed, s megrázkódik. Megdöbbenni, azaz a félelemnek, ijedésnek első benyomását érzeni. Vastaghangon rokona: dobban.