, (dob-osz) fn. tt. dobosz-t, tb. ~ok. Skatyula, iskátulya, katyula. Ezen idegen, s nem szépen hangzó, ámbár közdivatu szók fölött az eredeti magyar és jó hangzásu dobosz elsőséget érdemel. Jelent falemezből vagy kemény papirból csinált, s dobhoz némileg hasonló alakú tokot, melybe holmit berakni szokás. Másképen: doboz, döböz.