, (l. föntebb) fn. tt. dobogó-t. Fahíd, különösen olyan, melynek pallódeszkái nincsenek homokkal vagy kavicscsal befödve. A kőhidat pedig épen nem szokták dobogónak nevezni. Így hívják a réveken azon hídállást, vagy ide-oda vontatható zsámolyt is, melyen a kompokba, vagy repülő hidakra bejárnak. Némely szójárásokban máskép: dübögő.