, (döcz-ü-en vagy döcz-v-en, vagy döczcz-en) önh. m. döczczen-t. Mondatik minden mozgó testről, de különösen szekérről, kocsiról, szánról, midőn egyenetlen mozgásban levén, ide vagy oda vetődik, rázódik. Árkon, gödrön, vágáson keresztüldöczczen v. átdöczczen a kocsi, s aki benne ül, döczczen, megdöczczen.