, (döb-ven-t v. döbb-en-t) áth. m. döbbent-ětt, htn. ~eni vagy ~ni, par. ~s. Mondatik minden tárgyról, mely valakiben az ijedésnek első mozzanását fölgerjeszti. Megdöbbent bennünket általán oly dolog, melynek félelmes, káros voltát csak homályosan érezzük, pl. csendes éjjel valamley zörrenés, vagy sűrü berekből előnkbe bukkanó ember, vagy vad, mely szívünket sebesebb lüktetésbe hozza.