, (döb-ör-ög) önh. m. döbörög-tem, vagy döbörgöt-tem, ~tél vagy döbörgöttél, döbörgött, htn. ~ni vagy döbörgeni. Kevésbbé erősen, azonban folytonos hanggal vagy távolabbról szól s verdesi a füleket. Döbörög a haragos ég, döbörögnek az elsütögetett álgyúk, döbörögnek az elnyargalók lábai alatt a hidpallók. Áthatólag is:
"Kétségek ostroma körüldöbörgi.
Kisfaludy K.
Közelebbről vagy erősebben értve: dörög az ég, dörögnek vagy durrognak az álgyúk, dobognak a hidpallók.