, (don-og-a v. dom-ga) fn. tt. dongát. Simára gyalúlt, kissé domborított fahasábok, melyekből hordókat, kádakat, sajtárokat, bödönöket stb. készítenek a bodnárok, vagy kádárok. Hordódonga, káddonga. Máskép tótosan: duga. Átv. ért. vékony dongáju ember, am. gyönge testalkotással biró.
Románul dungi, a szláv nyelvekben: duga, doga, duhu, németül Tonne.