, (döb-ör) kiavult vagy elvont törzsöke a) a fa edényt jelentő döbörke szónak, s mint olyan legközelebbi rokona döbön-nek, b) a tompa hangot utánzó döbörög igének, s mint hangszóval rokonok dobog, dobogó, dobban stb. Különben döbör főnevül használható azon tartós tompa hang kifejezésére, milyen péld. az égdörgésé, vagy a szekerek alatt viszhangzó hídpallóké stb. Döbörrel, nagy döbörrel átvonuló hintók, lovasok.