, (dol-ma-any) fn. tt. dolmány-t, tb. ~ok. Magyar szabásu derékravaló felső köntös, mely a mentétől főleg abban különbözik, hogy prémje nincs. Kurta dolmány, milyet a magyar köznép rendesen visel. Sinóros, pitykés gombu dolmány. Szűrdolmány, szűr kelméből, és dolmányszabással. Huszárdolmány. Atiladolmány. Zrinyidolmány. Félczombig, térdig érő hosszu dolmány. A dolmányt felöltve, vagy panyókán viselni. Sokszor a rongyos dolmányban is van okos legény. Km. Fakókerék, kenderhám, nemesember, szűrdolmány. Km. A köznép kurta dolmányát néhutt dokánynak, vagy idegen szóval mándli-, jánklinak nevezik.
Tájejtéssel: dalmány, melyből kiindulva, valószinű, hogy törzse az elavult dalma, melyből származott a Szathmárban divatos dalmahodik, azaz, testesedik, derékban vastagodik. V. ö. török dolu = tele; és dolmak = telni. Miszerént dolmány vagy dalmány annyi volna, mint dalmára azaz derékra való öltözék. Egyébiránt egyezik vele a török dolaman, dolama, doliman, s a török dolamak is am. begöngyölni, bebonyolni (envelopper, entortiller. Hindoglu). Akár innen akár a magyarból kölcsönöztettek a szláv nyelvekben eléforduló dolama, dolomán, doliman, dolyoman is. A franczia akademia szótára szerint: doliman, am. szinpadon használt török ruha. Eléjön Regnier és Schuster szótárában is doliman mint török felső ruha és dolman mint (magyar) huszármente.