, (dob-ol) önh. és áth. m. dobol-t. 1) Dobot ver. Felkelésre, indulóra, támadóra, takarodóra dobolni. Zenéhez dobolni; medvéknek, majmoknak dobolni. 2) Dobszó által valamit hirdet, jelent. Tüzet dobolni, vészt dobolni. Kidobolni az elvesztett jószágot. 3) Dob által kigyűjt. Öszvedobolni az embereket, az elszéledt katonákat. 4) Átv. ért. zörög, topog, dobog. Ne doboljatok azon az ajtón.