, DÍSZELG, DISZELG, (dísz-el-ěg vagy dísz-el-g) önh. díszelgěk, diszelgesz vagy diszelěgsz, m. díszelěgtem v. diszelgěttem, diszelěgtél vagy diszelgěttél, diszelgětt, htn. diszelgeni vagy díszelěgni, v. díszelgni. 1) Díszben van, ékességben ragyog, pompában fénylik. 2) Innepélyesen tisztelkedik, pl. bizonyos napokon díszelg az egyenruhás polgárság.