, (dob-u-an-t v. dobb-an-t) áth. m. dobbant-ott, htn. ~ni vagy ~ani, par. ~s. 1) Valamely ruganyos, szilárd testet oly erőszakkal illet, üt, melynél fogva az dobogni, dobbanni kénytelen. Lábbal a földet dobbantani. Nagyot dobbantani. 2) Átv. ért. ijeszt, megijeszt, azaz valaki szivét rendkivüli mozgásba, dobogásba hozza, tulajdonkép: döbbent.