, DISZES, (dísz-es) mn. tt. díszes-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Ékes, fényes. Díszes terem, díszes bútorok, díszes öltözet. 2) Becsülettel, tisztelettel teljes, erényes. Díszes magaviselet, díszes erkölcsök. 3) Illő, illendő, illemes. Díszes taglejtés, díszes táncz, díszes állás.