, DISZ, (dí-sz, V. ö. DI) fn. tt. dísz-t, tb. ~ěk. 1) Tisztelet, becsület, mely valamely külső kitüntető jel által mutatkozik, pl. díszemlék, díszkapu, díszkorona, díszkoszorú stb. 2) Ékesség, ékjel. Az aranyozás díszt ád a bútoroknak. Nagy díszszel elkészített hintó, lószerszám. 3) Pompa, innepélyes valami. Díszruha, díszköntös, díszpiacz, díszgúla stb. 4) Kelet, siker, divat, becs. Őszszel van dísze a gyümölcsnek, farsangban a táncznak. Nincsen dísze. Nagy a dísze.