, (der-cze-es) mn. tt. derczés-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Derczével kevert, korpával vegyített. Derczés liszt, derczés kenyér. 2) Átv. ért. tájdivatosan kedvetlen, haragos, nyers, darabos. Derczés asszony, derczés feleség. "Nincs oly derczés ember. Istvánfi Pál a XVI. században. Vastag hangon, durczás. V. ö. DÉRDÚR.