, (dél-kelet) ösz. fn. A világ tájékainak felosztásában jelenti azon irányt, vagy vonalt, mely dél és kelet közepére esik, vagyis déltől keletfelé negyvenöt foknyi távolságra áll. Délkeletről fú a szél azaz: az égtájnak azon vidékéről, mely dél és kelet között van. Délkeletnek irányozni a hajót. Délkeletre tartani.