, (dob-ás) fn. tt. dobás-t, tb. ~ok. 1) Valamely testnek bizonyos irányban, és távolságra elvetése, elhajítása. V. ö. DOB. 2) Azon ügyességnek kisebb-nagyobb foka, melynél fogva valaki dobni jól vagy roszúl tud. Jó dobása van. Ez rosz dobás volt (a tekézőknél). Egy dobással hét bábot leütni.