, DICSŐIT, (dics-ő-ít) áth. m. dicsőít-ětt, htn. ~ni vagy ~eni, par. ~s. 1) Valakit hódoló tisztelettel megkülönböztet, különösen Istent magasztalja. Dicsőítsük az Urat. 2) Híressé, nevezetessé tesz. A müvészt saját müve dicsőíti. 3) Innepel, megüll. Dicsőíteni a napot, melyen Urunk feltámadott.