, (der-éb, azaz darab, valamint derék régenten darék volt) fn. tt. dereb-et. Ma nincs divatban. A régieknél annyit tett, mint 1) Hát, embernek vagy állatnak háta. Derébbe ütni valakit. Hangra és érteményre rokon vele: derék. 2) Darab. Gyüjtsétek fel a derebeket, azaz darabokat. (Tatrosi codex.)