, (doh-os-ság) fn. tt. dohosság-ot. Szellőzetlen, nedves helyen tartott testnek dohos állapota. V. ö. DOH, DOHOS. Különösen büdösség, kivált a szájnak nehéz szaga. És nagy ondokságos dohosságot bocsátnak vala. És az ő szájának elviselhetetlen dohosságának ellene. (Góry-codex).