, (dics-ő-ült) mn. tt. dicsőült-et. 1) Dicső állapotba lépett, tisztelettel, hódolattal környezett. 2) Dicsfénytől körülsugárzott, Dicsőült arcz, dicsőült szent. 3) A szentek sorába helyezett. Dicsőült királyaink István és László. 4) Istenben boldogúlt, Istenben elnyugodott.