, (dad-a) fn. tt. dadá-t. Vénasszony, kinek fogai kihullván a szókat jól kiejteni nem birja, s úgy beszél, mint a kisdedek, azaz dadog. Vén dada, agg dada. Megegyezik vele a czigány dádé (csakhogy ez apát, vén apát jelent), s a magyar déd, és az öreganyát jelentő csalóközi dudu.